2011. március 2.
A férjem azt javasolta, hogy írjam le részletesen azokat a tüneteket, melyeket újnak, szokatlannak, azaz a várandósággal összefüggőnek vélek. Íme néhány:
- fájnak a medencém csontjai, főleg este;
- bár még egyáltalán nincs pocakom, kényelmetlen a lehajolás;
- a több órás egy helyben ülés nagyon kényelmetlen, viszont jól esik a séta és a nyújtózás (főleg az ágyon fekve);
- szinte minden étkezés után perceken belül böfögni kezdek;
- a legjellemzőbb pedig az alhasi rész feszítő érzése.
Mivel az első harmadban vagyunk (mint egy jó kis hokimeccsen), eléggé vigyáznom kell magunkra. Mivel alapból magas a vérnyomásom születésem óta, új gyógyszert kaptam, és óránként mérem a vérnyomásom. Eddig, hála Istennek, minden rendben!
Talán komolyabb gond jelenleg, hogy a vércukor szintet csökkentő gyógyszert nem szedhetem, és úgy néz ki, hogy az első trimeszterben nem is nagyon kaphatok helyette semmilyen készítményt. És hiába tartom a szigorú diétát, soha nem sikerül 6 mmol/L szint alá kúsznia a vércukrom értékének. A reggeli, üres gyomros érték inkább 6,8 - 7,5 között mozog, mely magas. A táplálkozásról és a szénhidrát problematikájáról órákat tudok beszélni, lehet, hogy erről írok majd egy külön posztot.
Csak még egy záró gondolat: azért néha rám tör az iszonyatos aggódás, hogy mi van, ha gond van a babával. Ilyenkor két vigasztalóm van, melyek megnyugtatnak. Az egyik, hogy minden reggel mérem a nyelv alatti ébredési hőmérsékletemet, mely eddig szépen tartja az emelkedett szintet. (Ha vetélés lenne, akkor lezuhanna a testhő bizonyos hormonok hiányában.)
A másik nagy vigasztalóm a múlt vasárnapi, február 27-i evangélium üzenete:
"Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: "Mit együnk?'', vagy: "Mit igyunk?'', vagy: "Mibe öltözködjünk?'' Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja." (Mt 6,24-34)
Talán minden kismamának ezt az idézetet kellene megkapnia a terhesgondozási könyve mellé.
Csíkos Carnaroli
