2011. október 5.

Múlt pénteken voltam az első NST vizsgálaton, mely a magzat szívhangjának mintegy negyedórás monitorozását jelenti. A védőnőm jó előre szólt, hogy készüljek fel arra, hogy akár fél napot is várnom kell majd, mivel maga a vizsgálat hamar megvan, azonban az eredményt csak orvos hagyhatja jóvá. És a mi kórházunkra is jellemző orvoshiány miatt gyakran órákat kell várni egy szülészre a vizsgálat után.

Reggel 7 órától lehetett menni az NST-re, én már 6.35-kor megérkeztem. Meglepetésemre teljesen üres folyosó fogadott, így olvasni kezdtem. Az NST-t végző szülésznő már 6.45 körül megérkezett, és pár perccel később már bent is voltam a kezelőszobában. Székre ültem, a pocakomon felhúztam a felsőt, és a szülésznő a pocakomra helyezett egy tappancsot, mely a baba szívhangját vette. A tappancs egy olyan készülékbe volt bekötve, mely jó erősen kihangosította a szívhangot, így közvetlenül a fülembe szólt a kisfiam gyorsvonat-szerű "szív-dübörgése". A készülék emellett egy kis papírra grafikonszerűen rajzolta szívritmus változásait.

A tappancsot kezemmel kellett fognom, szerencsére egyből jó helyre tette a szülésznő, nem kellett keresgélnem, hogy merrefelé van Bendegúz. A másik kezemben egy joystickhez hasonló készüléket fogtam, melynek a gombját akkor kellett megnyomnom, amikor éreztem Bendegúz mozgását.

Eleinte nagyon kellett koncentrálnom, hogy érezzek mozgást. Nem is nagyon éreztem, azonban szemmel láthatóan mozgott a pocakom, így én bizony nyomtam a gombot egyfolytában. Később Bendegúz úgy döntött, hogy zavarja a tappancs, és egyfolytában annak irányába rugdalt. Ennek köszönhetően csak a kötelező 15 percet monitorozták a babát, nem kellett ráhúznom semennyi időt sem.

Ezután vérnyomásmérés következett, majd ismét kiültem a folyosóra, hogy várjam az orvost. Kb. 7.15-kor meg is érkezett, megnézte az NST-t, rendben találta. Majd közölte, hogy az ultrahang vizsgálatot mégsem ő végzi el, mert az osztályvezető megbeszélést hívott össze, és a türelmemet kérte.

És igen.. elég sokat kellett várni. 9 óráig egyetlen orvos sem volt ezen az osztályon, közben csak gyűltek és gyűltek a kismamák. Majdnem 10 óra volt, mire végeztem. Ez azért elég nagy szó a 35. hét péntekén, mert az állandó és sürgető vizelési inger elég sok bosszúságot okoz az embernek.

Csíkos Carnaroli