2011. szeptember 17.
Tegnap voltunk a férjemmel a 33. heti orvosi vizsgálaton. Bendegúz szépen gyarapszik, kb. 2100 grammos, a halántékcsontok távolsága 85 mm, a has átmérője 88 mm, a combcsontja pedig 64 mm, azaz a méretei a korának teljesen megfelelnek.
A méhlepény a II. stádiumú érettségi fokba lépett, azaz megkezdődött az elöregedése, de még a terhességi kornak megfelelő szinten van. Az orvost viszont aggasztja, hogy két hete csökkentenem kellett 1-1 egységgel az inzulin adagjaimat, mivel kicsit alacsonyak(!) voltak az étkezést követő vércukor értékeim. Ez pedig azt jelenti, hogy a méhlepény már működik megfelelően, azaz nem táplálja kellően Bendegúzt. És a doki nem akar kockáztatni. Azt mondta, hogy ha a diabetológus további inzulin-csökkentést ír elő, akkor azonnal szóljak neki, és megindítja a szülést. Azért elég ijesztő, hogy koraszülött lehet a kisfiam!!!
A fémallergiám miatt nem szedhetek vasat, és a vérképem ennek megfelelően elég borzasztó: vérszegénység, vashiány, alacsony hemoglobin, vörösvértest, hematokrit érték. Így az orvos vénás injekcióban adható vaspótlást írt elő, melyért kétnaponta kell bejárnom a kórházba kúraszerűen. De előbb megnézik még a gyógyszerkönyvet, nehogy az injekció valamelyik vivőanyagára is allergiás legyek. Hamarosan kiderül, kaphatom-e. Jó lenne, mert a szülés utáni 6 hetes vérzés a még durvább vérszegénységet okoz.
Amúgy Bendegúz még mindig nem fordult meg, és valószínű, hogy már nem is fog. Ugyanis ún. ferde fekvést vett fel: a buksija jobb oldalon fent, a popsija bal oldalon alul helyezkedik el. És a gömbölyödése miatt a háta alsó szakasza néz a méhszáj felé, a lábai pedig bal oldalon fenn vannak, tudja is rugdalni a bordáimat ám... A szülész szerint az ilyen ferde fekvésű babák a legritkább esetben fordulnak meg, ha mégis, akkor is csak farosak lesznek, így előre jelezte, hogy készüljek a műtétre.
Úgyhogy most szép csendesen pánikolok. Vajon jól működik a méhlepény? Ezt igazolja, hogy tegnap is 140/perc volt a baba szívhangja, ami teljesen jó érték. Jó súlyban van, nem kicsi, azaz eddig szépen kapott táplálékot. Tény és való, hogy ma úgy 16 óráig alig-alig éreztem mozgást, viszont szerintem elég szubjektív a mozgás érzékelése. A méhlepény a mellső falon tapad, így a babának akkorát kell rúgnia/mozdulnia, hogy megérezzem, hogy a magzatburkon, méhfalon, hasfalon + a méhlepényen keresztül is érződjék.
NST vizsgálatra csak szeptember 30-án kell mennem először, ezzel mérik a magzat szívhangját, és ebből következtetnek a veszélyeztetettségére. De mit tegyünk addig is? Elrohantunk a férjemmel, vettünk egy házi magzati szívhangfigyelőt, és azzal hallgatóztunk. Eléggé recseg, sokat kell keresgélni, hogy hol lehet erősebben hallani a baba szívhangját. A legrosszabb benne, hogy az órát nézve nekem kell számolnom, hogy mennyit ver a kis szíve percenként (120 és 160 között kell lennie). Nem egyszerű.
A kórházi NST tartósan méri a szívhangot, abból görbét rajzol. Megvannak a megfelelő paraméterek, hogy 20 perces felvétel alatt hányszor kell (mozgás hatására) megemelkedni a szívverésnek. A tartósan alacsony pulzus oxigénhiányt jelez, miként a kevés mozgás is.
Lehet, hogy befizetem magunkat egy magán NST-re vagy flowmetriára, mert nem szeretném, ha a fiam oxigénhiányosan jönne a világra, de azt sem, ha idő előtt kellene megszülnöm, amikor még nem elég fejlett a tüdeje és az agya. Vagy csak feleslegesen aggodalmaskodom? Szegény férjemre is kezd átragadni a pánik, holott a nyugalom szobrát róla mintázták...
De a szívem mélyén úgy érzem, még jó helye van Bendegúznak odabent.
Csíkos Carnaroli
