2011. szeptember 27.
Tegnap voltam a védőnőnél, aki megemlítette, hogy az ő tapasztalatai alapján a baba kb. 2 héttel nagyobb a koránál. Azaz vagy óriási lesz, vagy korábbra várható. Érdekes egybeesés, hiszen először október 22-re voltam kiírva, később módosította ezt a dátumot az orvosom november 2-ra.
Ma hajnalban 2 óra 10 perckor keltem, mivel a kisfiam nem hagyott aludni. Egy darabig természetesen ma is próbálkoztam a visszaalvással, de egyáltalán nem ment, így végre nekiálltam az összekészített kórházi felszerelés becsomagolásának. El is készült a kisebbik, szülőszobai csomag, és a nagyobb, gyermekágyas bőrönd. Így reggelre jóleső érzés fogott el, megkönnyebbültem, hogy már ezzel sincs teendőm. Még a fényképezőgép akkumulátorát is töltőre tettem, hátha a férjem elfelejtené.
Aztán délelőtt 11 órakor egy pisilés után döbbentem tapasztaltam, hogy egy kb. 3x1 cm méretű, szalagszerű, halványan rózsaszínes, nyálkahártya-darabra emlékeztető valami is van a vécécsészében. Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem. Ez lenne a nyákdugó? ÚRISTEN!
No, gondoltam, Bendegúz fiam csak arra várt, hogy végre becsomagoljak, egyből útnak akar indulni. Vagy azt hiszi, hogy sürgetem?
Felhívtam a védőnőmet, azt mondta, hogy a nyákdugó kb. egy evőkanál mennyiségű anyag, így valószínűleg csak egy kisebb része távozhatott. Ennek gyakran az az oka, hogy tágul a méhszáj, és a dugó egy-egy darabkája emiatt egyszerűen kipottyan. Azt tanácsolta, hogy ha kezdődnek a fájások, akkor a megbeszéltek szerint menjek be a kórházba. (Akkor érdemes elindulni, ha már kb. 10 percenként vannak kb. 45 másodperces fájások.) Valamint ha azt érzem, hogy elfolyt a magzatvíz, szintén kórház. Ha csak szivárog, akkor egyelőre nincs teendőm, ha csak pár cseppecske szivárog. Ha folyamatos a szivárgás, vagy bővebb, akkor megint csak kórház. (A magzatvíz szivárgás ugyanis jelzi, hogy nyitottá vált a méh, azaz a nyákdugó és a magzatburok már nem állja útját a kórokozóknak, így fennáll a baba fertőzésének a veszélye.)
Alighogy letettem a telefont, megint mentem pisilni, és láttam, hogy pár cseppes szivárgásom van. Kellően pánikoltam, szóltam a férjemnek, aki még jobban pánikolt. Azóta azt lesem, hogy vajon a várandósság idejére természetessé váló folyásom, vizeletcsepegtetésem vagy szivárgásom van-e. Még szerencse, hogy holnap ismét jön hozzám a védőnő, majd alaposan kifaggatom. Három nap múlva meg ultrahang és NST.
Szóval, készenlétben kell állni, úgy érzem. Ki tudja, mi hoz a holnap.
Csíkos Carnaroli
