A fogínygyulladás odáig fajult, hogy mondtam a férjemnek, akkor volt ilyen rettenetes állapotban az ínyem, amikor Bendegúzzal voltam várandós. A férjem erre megjegyezte, hogy csináljak egy tesztet, hátha babát várunk. Ezt teljesen poénnak vettem, eszem ágában sem volt tesztelni. Aztán másnap hajnalban mégis csináltam egy tesztet.
És igen... Döbbenetes szavak kíséretében keltettem a férjem, mert ott virított a két csík a teszten! Ismét megtörtént a csoda, újból "papírom volt arról", hogy most nem jöhet össze a baba, de lám, a Jóisten mindenkinél jobban tudja a dolgát. A meglepődés nem jó kifejezés erre. Talán a 180 fokos fordulat jobb. De igazából eszeveszett kapkodás vette kezdetét, hogy kiderítsük, mennyi idős a baba, és a műtét miatti sok-sok gyógyszer nem ártott-e neki.
Csak röviden írom le ezt a várandósságot. Az első trimeszter gyakorlatilag már le is zajlott, mire kiderült, hogy állapotos vagyok, sebtében végeztettük a vizsgálatokat. Utána jöttek a megpróbáltatások: visszérgyulladás, trombózis-gyanú miatt sürgősségi ellátás, a fiamtól elkapott calici vírusfertőzés miatti kórházi kezelés, hányás-hasmenés-kiszáradás, diabetológiai kontroll, arcüreggyulladás, és folyamatos éjszakázás a másfél éves fiammal. Ja, és kismama-gyógytorna. Folyamatos bőrkiütések, viszketések, fertőzések. Látásromlás, villódzó fények vizionálása.
Rettegtem, hogy hogyan fogom tudni ellátni a két picit, mennyire fog sérülni a fiam. Nehezen fogadtam el, hogy ismét fiam lesz, valahogy nem tudtam megbékélni vele. Aztán az Istenhegyi Klinikán kiderült, hogy nem fiú, hanem kislány lesz... Innentől kezdve olyan lelkesedés és boldogság szállt meg, hogy utólag kijelenthetem, hogy valahol a tudatalattimban előre éreztem, hogy nem lehet fiú, hanem kislány.
Közben a baba korát mindenki csak tippelte az ultrahangos méretek alapján, +/- 4 heteket tévedve. A baba mindenképpen kicsinek tűnt, a 35. héten hízókúrára fogtak, mert félő volt, hogy nem kap elég táplálékot a baba.
A szülészemmel és az idegsebészemmel egyeztetve kiderült, hogy programozott császármetszést kell alkalmazni, azaz nem várhatjuk, meg, hogy spontán beinduljon a szülés, mert nem tudnám megszülni Hajnit. Megcéloztuk a betöltött 38. hetet.
De az utálatos NST-t kezdésekor (számomra már előtte) kiderült, hogy nem mozog eleget a baba, és ha mozog is, akkor sem emelkedik a pulzusszáma. Minden vizsgálat alkalmával ijesztgetés, dorgálás, mintha én tehetnék róla. Magyarul közepes pánikhangulat heteken keresztül, hogy oxigénhiányos a baba.
