2011. május 27.
Egész egyszerűen alig van időm.
A rendkívül szigorú diéta miatt szinte naponta kell főznöm, és az alapanyagok beszerzése sem a sarki kis boltban történik. Naponta hatszor kell ennem három órás időközönként, szigorúan meghatározott időpontban. Próbáltam kicsit "csalni", ide-oda tologatni az étkezéseket, de nem nagyon lehet. A napi 4 inzulin injekció miatt a szervezetem kezdi óramű pontossággal követelni az étkezést. Ha nem eszem időben, egyszerűen rosszul leszek (hipoglikémiás sokk), ami nagyon káros a babára és rám nézve is.
Oké, ha nem otthon vagyok, cipelem magammal az ennivalót. Meg az inzulint, a sterilizáló sprét. Mindezt hűtőtáskában. De naponta háromszor az evés előtt 20 perccel kell beadnom az inzulint, azaz nem az étkezés idejére, hanem előtte 20-30 perccel kell haza érkeznem, vagy egy olyan helyre, ahol viszonylagos tisztaság mellett tudom beadni magamnak az injekciót.
Szóval kicsit kimerítő az állandó étkezési mizéria. De már rájöttem, hogy a pontosság (az időre, az élelmiszerfajtára és grammra kimért szénhidrát mennyiségre vonatkozóan) a záloga a baba egészségének. Mert eddig minden rendben, hetente megyek a siófoki kórházba a diabetológiára ellenőrzésre.
Emellett a rendszeres nőgyógyászati és szülészeti ellenőrzések, találkozó a védőnővel, a fizetős vizsgálatok (erről majd külön, bővebben). Közben próbálok dolgozgatni, még szerencse, hogy a határidők nem szorítanak annyira.
Meg nekikezdtünk a férjemmel a szükséges babaholmik listájának az összeállításának elsősorban azzal a céllal, hogy mekkora összeget kell valahogyan tartalékolnunk. Már most látszik, hogy horror összeg fog kikerekedni, pedig csak a legszükségesebbeket akarjuk beszerezni.
Szóval, ezért nincsen időm senkire és semmire. Délután még mindig nagyon-nagyon álmos vagyok, néha el is szundítok itthon. De emellett este 8-kor már ágyba vágyom.
Pedig elhatároztam, hogy már most elkezdem a kommunikációt a babával: esténként ugyanazt a dalt énekelem majd hangosan, hogy szokja, és ez a születése után is segíthet az altatásban. Hogy naponta énekelek és közben táncikálok, hogy fejlődjék a kis idegrendszere. A szakirodalom szerint ugyanis ezek a leghatékonyabb kommunikációs módok a babával, a beszédemet és énekelem érzékeli legjobban (szokja csak az anyja hangját!), valamint az egyensúly érzékelő szervei fejlődnek ki leghamarabb az érzékszervei közül. A mozgás, hely- és helyzetváltoztatás érzékelése már korán megkezdődik a pocakban, fejleszti a baba idegi pályáit.
Szóval elhatároztam, hogy ezeket a zenés-táncos jeleneteket naponta végrehajtom. De még egyszer sem volt rá időm vagy energiám!!! Csak bezuhanok az ágyba, pedig semmi érdemlegeset nem teszek napközben. Már arra is büszke vagyok, ha felporszívózom, vagy kisikálom a kádat! Rossz, lusta, kényelmes kismama vagyok, lehet, hogy ilyen anya is leszek.
Meg aztán állandóan éhes vagyok. Nem tehetek róla, reggeli után másfél órával már hangosan korog a gyomrom. Meg ebéd után is. Pedig naponta hatszor eszem! Agyrém!
És elkezdett növekedni a pocakom, a bőröm meg állandóan viszket (a hormonok bőrszárazságot okoznak, nem mintha az enyém nem lenne alapból extra száraz és érzékeny), tegnap is 2 perc alatt véresre vakartam a combom. Na, ha lesz erőm, ma keresek jó kis krémet a pocakra, lábra, mellre. Biztosan ez is a "baba-business" részeként őrült drága lesz. Pedig képzelhetitek, hogy egy hatalmas pocakra-fenékre elmegy egyszerre fél tubus krém. Igen, a "baba-business" is megérne egy külön posztot, miként az esküvő-business is.
