2011. július 5.
Nagy nap volt a július 3-i vasárnap: először éreztem teljes bizonyossággal, hogy mozog Bendegúz. Kicsit mintha finoman megnyomkodta volna belülről a "lakás falát", máskor meg mintha oda-vissza úszott volna a magzatvízben.
Már hetek óta figyeltem az apró, belső buborékokra, néha mintha egy-egy pillanatra önkéntelen izomrángásnak véltem volna valamit. Most már biztosan tudom, hogy azt is Bendegúz csinálta, csak annyira finom, annyira óvatos volt, hogy nehezen tudtam kifürkészni az eredetét.
Vasárnap délután kicsit szundikáltunk a férjemmel, hátulról átölelt, és a pocakomon nyugodott a keze. Éppen csak szenderegtem, így egyből megéreztem, amikor a korábbinál erősebben kezdett mozogni a baba, pont a férjem keze alatti részen. Addig szólongattam a férjem, amíg felébredt, és ő maga is érezte Bendegúz ficánkolását. Annyira jó volt, hogy ő is érezte, mert titokban egy kicsit féltem attól, hogy csak hallucinálom az egészet.
Biztos az sem véletlen, hogy pont "apa" keze alatt kezdett el mozogni, azt olvastam, hogy a babák ennyi idősen már egyértelműen érzik, ha valaki a pocakra teszi a kezét. Odasimult "apa" tenyeréhez.... Tudom, hogy érzelgőse hangzik, de olyan megható volt.
Csíkos Carnaroli
