2011. július 25.
Azt hiszem, érdemes megjegyezni pár olyan apróságot, melyek a hétköznapokban általában bosszantóan hatnak, néha azonban eléggé viccesek, ha már kellő távolságból tekintek rájuk.
Amivel naponta szembesülök: a fürdőszoba mérlegen állva napról-napra nagyobb szögben előre hajolva tudom csak leolvasni a gyarapodó kilóim számát. Míg korábban elfértem úgy a konyhapult és az ebédlőasztal mögött, hogy mögöttem bárki elmehetett, a növekvő pocakom miatt már egyedül kitöltöm a "két sávos" területet. Mosogatás, szempilla festés, fogmosás közben már nem támaszkodhatok a kagylónak, mert nyomja a hasamat, viszont egyre távolabb kerül a fejem és a karom a csaptól, tükörtől. A cipő-, zokni-, harisnyahúzás több perces műveletté vált, mert csak hatalmas terpeszben állva érem el a lábfejemet. A fürdőkád dugóját már nem tudom kihúzni ülve, mert a pocakom nem engedi az előrehajolást.
A www.felicitas.hu-n is elérhető tanácsadó füzet (a védőnőtől minden kismama megkapja) írja, hogy a várandósságnak egész korai jele lehet az orrvérzés: "Némely nőnek gyakori orrvérzése lehet a várandósság folyamán. Ez általában nem a magas vérnyomás jele, hanem azért jelentkezik, mert ebben az időben fokozódik az orrnyálkahártya vérellátása." No, nálam ez eddig elmaradt.
A hasamon, csípőmön, fenekemen szaporodnak a terhességi csíkok. A férjem találóan megjegyezte, hogy ebből a szempontból is Csíkos Carnaroli vagyok.
Csíkos Carnaroli
