2011. augusztus 26.
Nincs mit tenni, megadom magam a sorsnak, és túlélek.
Este a lefekvéskor 5-10 percet hisztizek a férjem nagy örömére, mert már sehogy nem tudok feküdni. Fáj mindenem: lábam, derekam, csípőm, pocakom. Oldalra fordulok, a hasamat párnával támasztom ki, de akkor pár perc alatt a hátamra fordulok...
A legjobb megoldásnak eddig az tűnik, ha a szoptatós párnát magamhoz ölelem, háttal a férjem pocakjának támaszkodom, és megpróbálok aludni, ameddig tudok. Éjjel-hajnalban már úgyis felkelek, olvasok, netezek stb. És inkább nappal szundikálok rövideket - ülve.
Úgy tűnik, Bendegúz ráült a jobb oldali nagy vénámra, mert a jobb lábam kékesen-lilásan dagad kicsit, és iszonyúan fáj a talpam, sarkam. A doki javaslatára egyelőre fáslizom, hiszen nem lehet a nap 24 órájában felpolcolni.
A pocakom táncot jár, ahogy Bendegúz forog-mocorog, úgy vesz fel valószínűtlenül amorf alakokat a hasam. Némelyik egészen ijesztő, főleg, amikor az egyik oldala erősen kidudorodik, a másik oldala meg besüpped.
