2011. március 11.
Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy babát várunk a férjemmel, és hirtelen annyi minden teendő szakadt a nyakamba, hogy nem volt erőm a blogra koncentrálni. Ma péntek van, előttünk a négy napos ünnep, bár sok mindent tervezek, mégis felszabadító érzés, hogy nem a megszokott mederben zajlanak majd a napok.
Azt hiszem, jobban szeretem a csütörtök estét és a pénteket, mint magát a hétvégét. Ilyenkor mindig valamilyen mámorító érzés kerít a hatalmába, hogy a hétvégén bármi megtörténhet, elutazhatunk, befejezhetem a régen elkezdett munkákat stb. A lehetőség, a potenciál öröme. Hogy ekkor még elhiszem, hogy megtehetem, hogy meg tudom tenni. Aztán a hétvégén kiderül, hogy mindent nem lehet befejezni, hogy jobban esik lustálkodni, mint tevékenykedni, és vasárnap délutánra kiteljesedik a lelkiismeret-furdalásom. Hogy elszalasztottam, hogy ellustálkodtam, hogy eltötyörögtem mindent...
Végre javult az idő, süt a nap, igazi olasz "azzurro-kék" az ég, és ma reggel hallottam először, hogy a madarak milyen erőteljesen csipognak, dalolnak, fütyürésznek. Szeretem. Lehet, hogy a hétvégén megengedek magamnak egy koffeinmentes kávét kis tejhabbal: jól esne nagyon egy kis kényeztetés. A férjem fedezte fel, hogy ha a tejes dobozban felrázza a maradék tejet, akkor hihetetlenül erős habja képződik, mellyel cappuccino-hangulatot tudunk idézni. De nem mindegyik tejből lehet kemény habot készíteni, és az sem mindegy, hogy a zárt dobozban milyen a tej és a levegő aránya. És fontos, hogy nem szabad túl sokáig sem rázni, mert akkor összeesik a hab. Egyszerű kémia ez is, kötésekről és szerkezetekről szól.
Azt tervezem, hogy holnap elmegyek a piacra, és vásárolok egy szép, aranysárga, házi csirkét. A mellét megsütöm sütőben burgonyával együtt, a maradékból meg egy kis pörköltet készítek hosszú lével, barna rizzsel. Szombatra és vasárnapra meg is van az ennivaló. Gondolkodom még a gombalevesen, tökfőzeléken és a carbonara spagettin is.
A múlt héten anyukán készített gombalevest két csomag fagyasztott vargányából - fenséges volt! Annyira zamatos, ízes, ízletes a vargánya, hogy el is ment a kedvem a termesztett csiperkétől. Viszont a tököt csak megpirítanám, fűszerezném, és habarás nélkül enném. Úúú, egyre éhesebb vagyok.
A carbonara spagettit meg friss tésztából készíteném Gary Rhodes receptje szerint. Tejszín nélkül, csak tojással. Fenséges. A férjem nagyon szereti. Bár pecorino romano helyett parmezán kerül bele.
Ultrahangra csak március 21-én kell mennem legközelebb, remélem, mindent rendben találnak az orvosok. Addig is szedem a vitaminokat, vigyázok magamra, és igyekszem nem stresszelni. Ha szép idő lesz, talán ellátogatunk valamelyik március 15-i rendezvényre, vagy csak megnézzük a televízióban az ünnepi megemlékezést. Elő is készítem a kokárdákat.
Csíkos Carnaroli
