2011. március 31.
Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára bejegyzést írtam. Ez alatt az idő alatt sok minden történt, és csak érlelődtek bennem a megosztásra szánt gondolatok.
Kezdem megtapasztalni a várandósság rögvaló tényeit, én sem vagyok más, mint más.
1. Hányás, émelygés
Igen, a reggeli hányás és rosszullét utolért. Kedden reggel kora hajnalban keltettem az uramat, reggelit készítettem neki, becsomagoltam az ebédjét, és közben kigondoltam, hogy fehérjében gazdag sonkás tojásrántottát készítek magamnak. Megtettem az előkészületeket, apróra felvágtam a házi füstölt sonkát és elővettem két tojást. De valahogy nem akaródzott megsütni és megenni. Még mondtam is a férjemnek, hogy bár korog a gyomrom, mégis úgy érzem, nem menne le egy falat sem a torkomon. Így csak az ébredés után két órával sütöttem meg a rántottát, és jóízűen megettem. A rántottához - a cukorbetegségem miatt - már évek óta nem eszem semmilyen péksüteményt, most sem ettem.
Az asztaltól felállva elöblítettem a mosogatóban a két tányért. Ekkor nyílalt belém az érzés, hogy hánynom kell. Alig tettem meg a vécéig lévő pár lépést, máris viszontláttam a rántottát... Még szerencse, hogy nem volt mélyen az étel, és nem túl sok gyomorsav jött fel vele. Egészen kora délutánig émelyegtem, a vizet is csak apró kortyokban tudtam meginni. És azóta minden reggel nehezen indul. Megfogadtam azonban idősebb nőtársaim és a netes közösség tanácsait, ébredéskor még vízszintes állapotban bekapok pár falat ételt (igen, este oda kell készíteni). Így azóta csak az émelygés fogad reggel, hányás több nem volt.
2. Ijesztő görcsök
Nem elég, hogy kezdtem elveszteni a hányás miatt a "különlegességembe" vetett hitet, aznap újabb rossz élményt éltem át. Gyaloglás közben hirtelen enyhe fájdalmat éreztem. Nem olyat, mint az eddig megszokottak, más érzés volt ez. Egyből az eszembe villant, hogy a vetélés egyik jele az erős, az alhas középső részén érzékelhető premenstruációshoz hasonló görcs. Ez vajon az volt? Komolyan megijedtem. Mivel menzesz előtt nem szoktam görcsölni, így nem tudom, mit is kellene éreznem. Éppen ezért óvatosan sarkon fordultam, és hazafelé vettem az irányt. A délután és az este enyhe és apró, fokozatosan mérséklődő görcsök kíséretében telt el. Ami legjobban fájt, az a keresztcsontomba (sugárzó?) fájdalom volt. Pihentem, amennyit csak tudtam.
A görcs arra jó volt, hogy megijesszen: komolyabban kell venni az orvosok tanácsát, az első harmadban tényleg sokat kell pihenni, akár feküdni is. A babának jól meg kell tapadnia a méhfalon, nem szabad hajszolni magunkat.
3. Böfögés, továbbra is
Egy korábbi bejegyzésben már említettem, a böfögés a várandósságom velejárója lett. Utánaolvasva a szakirodalomnak meg kellett állapítanom magamban, ezzel sem vagyok egyedül. Étkezés után maratoni, akár több perces konstans böfögés lesz rajtam úrrá, kiváltképp, ha evés után eldőlök az ágyon.
Arra rájöttem, hogy étkezés után jobb kerülni a vízszintes pozíciót egy darabig, amúgy is elég illetlenül tud viselkedni az ember lánya. Valószínűsítem, hogy ennek az az oka, hogy a növekvő és helyezkedő méhem kissé nyomja a beleimen keresztül a gyomromat. A többiek nem biztattak: a folyamat az idő előrehaladtával és a baba növekedésével egyre rosszabb lesz.
4. Nő a pocak
Talán a szigorúan vett diabéteszes diétámnak köszönhetem, hogy az elmúlt egy hónapban kb. 2 kg-t fogytam. A háziorvosom kifejezetten örül ennek, hiszen sosem tartoztam az XS-es lányok közé, van rajtam tartalék bőven. A karom és az arcom szemmel láthatóan vékonyabb lett, a karóra átfordul a csuklómon, a jegygyűrűm kezd lecsúszni. Ellenben a hasam! Egyre nagyobb, pedig még csak 8 hetes vagyok, egyáltalán nem kellene látszódnia semminek.
A családunk egyik főszakács ismerőse anyukámat megkérdezte pár hete, hogy nem vagyok-e terhes, mivel ő annak lát. Ennyit arról, hogy kb. a 20. hétig nem nagyon lehet észrevenni a gömbölyödést.
A farmeromat már hetek óta nem tudom begombolni, sőt, már a kényelmes szövetnadrágom is kezd szorítani, ha leülök benne. A testem egyre aránytalanabb.
Voltam három kismama boltban is, azonban csak egy tréningnadrágot tudtam venni magamnak. Az üzletekben is úgy gondolják, csak a 40 kg-os nők esnek teherbe, az XL-esekkel ilyen nem esik meg.
5. Feledékenység
Az eddig leírt kellemetlen tünetek ellenére legfrusztrálóbban a villámgyors szellemi leépülésem hat rám. Bár azt olvastam, hogy a hormonális változások némiképp indokolják a szétszórtságot és feledékenységet, rám ezek a hormonok fokozottabban hatnak. Erőm és kedves sincsen leírni az ezen a héten megtapasztalt megalázó hanyatlásom mérföldköveit. Elég legyen az, hogy én, aki eddig nagyfokú precizitást, összeszedettséget és kiváló memóriát igénylő pályán dolgoztam, a pöttyös könyvek hősnőit megszégyenítő Cinikévé változtam. Pl. az egyetlen táskámat elhagytam egy hosszabb vidéki út előtt, és csak akkor jutott eszembe, amikor megérkeztem a célállomásra. Vagy: elmentem az ügyfelemhez aláíratni a szükséges iratokat, de azokat nem vittem magammal. A teli bevásárlószatyrot bent felejtem a munkahelyemen.
Nem tudom mi ennek az oka, célja. Talán a természet ezzel is arra akarja rávenni a várandósokat, hogy lassítsanak, csak magukkal (a babával) foglalkozzanak, mert más úgy sem megy. Vagy ha megy is, jóval alacsonyabb színvonalon.
Csíkos Carnaroli
