2011. augusztus 9.
Azt hiszem, számomra a múlt hét jelentette a fordulópontot, ugyanis a 27. héten a várandósság terhességgé vált. Bendegúz folyamatosan rugdos, forgolódik, boxol, úszik, kúszik, bukfencezik. És hol itt, hol ott dudorodik ki a hasamból, miközben úgy érzem, hogy kiszakad a hasfalam. Szűkül neki bent a hely...
Főleg este, lefekvéskor jelzi, ha nem kényelmes neki az, ahogyan elhelyezkedem. Mivel a derék- és csípőfájás miatt képtelen vagyok 1-2 percnél többet hanyatt feküdni, hason meg eleve lehetetlenség, csak az oldalamra tudok dőlni. Ekkor viszont a nagy hasam nyomódik egy kicsit az ágyhoz. No, a kisfiam pár másodperc elteltével az ágy felé irányzott erős rúgással a tudtomra adja, hogy nem fér el így a kicsi lába. Megfordulok a másik oldalamra, de jók a reflexei: újabb pár másodperc, és oda is beviszi a jobb egyenest.
A legújabb, hogy már felfele, a gyomorra is céloz. Bár nem annyira erős, a hatása elég kellemetlen. A baba növekedésével egyre jobban nyomja felfele a gyomromat is, így a reggeli-délelőtti hányinger ismét a mindennapok részévé vált.
A kellemetlen tünetek mellett nem lenne méltányos elhallgatnom a mozgásához fűződő pozitív érzéseimet sem. Amikor először tapasztaltam meg az "úszását", egészen elképedtem. Szinte azt vártam, hogy kitör a hasamból egy Alien, mivel a hasam jobb oldala szemmel jól láthatóan 5-8 cm-rel kidudorodott, míg a bal oldala behorpadt. És a dudor elindult jobbról balra, majd szép lassan vissza. Szó szerint hullámzott a hasam! Az érzés nagyon kellemes, jól eső volt, de a látványa elsőre ijesztő, csak pár perc elteltével vált édessé.
Így, ha a férjem ráér, egyik kedves közös programunk a pocakom figyelése. Most már annyira feszül a hasfalam, hogy szemmel is jól látható, ha Bendegúz nagyobbat üt-rúg, ütemesen csuklik, úszva hullámoztatja a pocakom. Hála Istennek, egyre aktívabb, evés után pár perccel mindig erősen mozog, biztos ő is olyan haspók lesz, mint az anyja.
