2011. július 4.
Arra hamar rájöttem, hogy a várandósság a teljes szervezetre kiterjedő test-élmény. Nemcsak arról szól, hogy nő a hasad és benne a baba, hanem minden átalakul benned. (A férjemnek közérthetőbben úgy magyaráztam, hogy a belém ültetett parányi Alient mikrochippel aktiválták, és egy új program fut a testemen, átvette felettem az irányítást az idegen erő.)
Szóval, tegnap reggel lelkesen lemostam a hűtőszekrény tetejét, mivel kimaradt a heti takarításból. Óvatlanul leléptem a székről, és meghúzódott kicsit a derekam a keresztcsont tájékánál. Majd kb. 5 perc múlva az arcom is eltorzult a fájdalomtól. Nem tudtam lehajolni, oldalra hajolni, a járás nagy fájdalommal járt. Az ülés és a fekvés mérsékelt fájdalommal.
Meg kellett várnom a hétfő délutáni reumatológiai rendelést, addig csak tűrtem. Sacroileitis-t állapítottak meg, a keresztcsont és a csípőlapát ízületének gyulladását, mely a medencébe és a lábba is kisugárzik, az izmok és a szalagok feszülésével jár. A doki szerint a baba növekvő feje nyomja szét a medencét, de az ízületi problémának előzménye is kellett, hogy legyen. Ráhibázott a doktor, "keresztcsont-fájós" vagyok kb. 14 éves korom óta.
A megoldás (vagyis remélem, az lesz): Lidocain-injekció kúra, pihenés, pocaktartó kismamaöv (bandázs) használata. Pedig a jövő héten a férjem két év után először lesz szabadságon, annyira vártuk, hogy kimozduljunk együtt! Én meg lépni is alig bírok!!!
Ez az én formám, mindent elszúrok!!! Iszonyatosan dühös és tehetetlen vagyok!!!
Csíkos Carnaroli
